Hálásan köszönöm a jelölést! :)) Sokszor kérdezik tőlem, hogy szeretek-e védőnő lenni. A válaszom mindig egyértelműen igen. Hogy is ne lehetne szeretni azt, amikor egy kisgyerek izgatottan vár az ajtóban, hiszen aznap jön a "VÉNŐDŐ", vagy hogy is hívják. És akkor megtörténik a csoda: egy gyermek bevon a világába, játszani hív, mesél, magyaráz. Azt sem lehet megunni, ahogyan egy várandós újságolja el: már érzi mozogni magzatát. Hasonlóan izgalmas, amikor egy komoly, magas beosztású apuka tesz fel kérdéseket a várandósság alatt végbemenő egészen elképesztő hormonális változások kiszámíthatatlan természetéről. Nem szól ez másról, mint a párok segítéséről a családdá válásban, amely egy igen megtisztelő feladat. Egy olyan intim, bizalmas légkörben vehetek részt a munkám során, amely azt gondolom máshol nemigen adódik. Külön öröm látni és megélni a gyerekek növekedését, fejlődését, illetve a szülők kiteljesedését. Ezek az élmények felemelnek, megtartanak és segítenek abban, hogy az időnként komoly kihívásokat rejtő hivatásomat szeretettel és odaadással tudjam végezni.